4
Petőfi Zoltán
1848-1870
Egyetlen művészet sem csupán a nagyokból táplálkozik. Ők sem nőhetnének meg a kisebbek nélkül,
az irodalomtörténet folyamatosságát ezek az utóbb kevéssé ismert vagy elismert szerzők tartják fenn.
Közülük válogatunk, hogy kiemeljük őket a feledésből. Legalább a tudat, tudatunk következő „kihagyásáig”.

                                                                                                                                                                       Dr. Bárdos László                                                                                                                                                                                 irodalomtörténész

Szerkesztő: Fetykó Judit
Mi szép az ég…

Mi szép az ég, s mint gyermekarc
Mosolyg a láthatár;
Derült, miként szép leány,
Ha kedvesére vár.

Közel-távolban semmi folt,
Nincs kis felhőcske sem,
A szép azúrkék mennyre fel
Örömmel néz szemem.

Nyugodt a lég, nem zúg a szél,
Minden növény pihen;
Vigan csicserg madárka dalt,
Virágos réteken.

Dalolj, madárka, csak dalolj,
Ez jólesik nekem,
Dalodtól enyhül bánatom,
S megkönnyebbül szivem.

(Csákó, 1864. szeptember 20.)


Búdal

De meguntam már e hitvány életet!
Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret;
Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül,
Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.

De nincsen is a világon senki sem,
Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
Mint dobog fel az teérted, szép leány,
Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!

És még te vagy, hű barátom, ki szeret,
Ki fönntartja én bennem még a hitet;
Ne volnátok, ma megásnám síromat,
Eltemetném velem együtt kínomat.

(Csákó, 1864. november 28.)
A halál

Gyötrelmes, keserű a halál a vigadozóknak,
  S édesen enyhítő, akinek élte keserv.

(1863)
Gyulai Pál fiának

Nagy bűn, ha szerető szüleit gyerek ütni merészli.
  S mégis kívánom: üss az apádra, fiú!

(1864)

B. V. asszonyhoz
(Töredék)

Elbájoltál, elbűvöltél engemet,
Meghódítád, édes angyal, szívemet…

E percet nem adtam volna semmiért,
Isten tudja, én magam sem, hogy miért.
Talán azért, hogy szivemnek jólesett
A szemedbe nézni, miért epedett.
De hiába! Vágyim elérhetlenek,
Én téged is mindhiába szeretlek,
Talán bizony elment, Zoltán, az eszed,
Hogy te, gyerek, e szép angyalt szereted?

(1863. május 26.)
Mi szép az ég…

Mi szép az ég, s mint gyermekarc
Mosolyg a láthatár;
Derült, miként szép leány,
Ha kedvesére vár.

Közel-távolban semmi folt,
Nincs kis felhőcske sem,
A szép azúrkék mennyre fel
Örömmel néz szemem.

Nyugodt a lég, nem zúg a szél,
Minden növény pihen;
Vigan csicserg madárka dalt,
Virágos réteken.

Dalolj, madárka, csak dalolj,
Ez jólesik nekem,
Dalodtól enyhül bánatom,
S megkönnyebbül szivem.

(Csákó, 1864. szeptember 20.)



ÉLETRAJZ
Kínzó gondolat

Egy gondolat bántja most lelkemet,
Hogy elfelejtesz, lányka, engemet.
Hogy elfelejtesz, s nem lesz senki sem,
Ki szánakozik vérző szivemen.

S e gondolat mily gyötrő s kínozó,
Harap, miként egy mérges, rút kigyó.
E gondolatnak súlya, terhe nagy,
Leroskadok e nagy teher alatt.

De úgy-e engem ily kegyetlenül
Nem fogsz felejtni, lányka? Egyedül
Hiszen te voltál, aki engemet
Meghallgatott, s nyújtott reményeket.

Igen! Mi még itt nékem éltet ad,
Mit el nem vittek, ami megmaradt,
Az a remény, s hüsítő árnyiban,
Elfáradván, kinyugodom magam.

S ha munka után néha nyugodom,
Reád fogok gondolni, angyalom,
Kinél barátom jobb sohsem leszen,
Míg tart e földön hitvány életem.

(Csákó, 1864. december 17.)

Félre van a…

Félre van a csizmám sarka taposva,
Hófehérre van az ingem kimosva,
Ő érette kopott úgy el a csizmám:
Megérdemlem, hogyha tisztát ad én rám.
Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.
Szeretni kell

Szeretni kell, ez lelkünk óhaja,
Ki nem szeret, nem boldog az soha,
Ez édes tűznek óh engedni kell,
Mit kebelünkben szép szem gyújta fel:
Koldus tanyáján, úri lakhelyen
Mi mindent éltet, az a szerelem.
Hallgassuk meg a természet szavát:
Szeressünk hát!

Szeretni kell, azért, hogy jók legyünk,
S vigasztalásul, hogyha szenvedünk,
Fájó sebekre ír a szerelem,
Hatása bűvös, gyors és végtelen.
Szeretni kell a hírt és a hazát,
Fegyvert kezünkbe e szent érzet ád;
S ha küzdni vágysz babér reményivel:
Szeretni kell!

Szeretni kell az élet tavaszán,
Gyermek szivünkkel forrón s igazán,
S ha jő a nyár, a komoly küzdelem,
Mi edzi szívünk, az a szerelem.
És jő az aggkor, életünk tele,
Naponként fogyva a test ereje,
Hogy megőrizzük szívünk tavaszát:
Szeressünk hát!

(1869)

Orosz népdal

Leány:
Jó ápolónőm, kedves nénikém,
Nem tom, mi az, mi történik velem?
Mint ki tűzben van, égek mindig én,
Nincs nappalom, s nyugalmas éjjelem.

Dajka:
Keresztet vess magadra, gyermekem.
Bizonnyal egy mesém ijeszte meg, –
Miket látsz, nemde mostan szüntelen
Az alakok sötétek… rémesek?

Leány:
Nem, nénikém, mit látok, szép alak,
Tartása büszke, hogyha megjelen.
Mint a mesében egy királyfinak:
Ruhája gazdag, bársony és selyem.

Dajka:
Ez bizonyosan maga Lucifer,
Vagy a pokolnak egy más ördöge.
A félelemtől már a szivem ver,
Ha megigézne, lelkem öröme!

Leány:
Nem ördög az, kedves jó nénikém,
Szépen beszél, szavai édesek,
És a Jó Istent arra kérem én:
E szép ifjúnak adjon életet.

Dajka:
Oh jaj nekem, susog a vén dada,
Öreg vagyok, és mégis oly szamár!
Üres fejem ördögre gondola:
Megnőtt a lány, s most szíve szívre vár!

(1870)

A közölt versek – kér apró darab híján – Petőfi Zoltán összes fennmaradt versei.
DÉRI Gyula: Petőfi Zoltán, Bp., 1909, Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadó Vállalat (Petőfi–Könyvtár, XV. füzet) függelékében: 149–159. oldal. – A helyesírást — a verstani követelmények tiszteletben tartásával — a mai akadémiai szabályzathoz igazítottuk.


Click here to add text.
Az alanti szerző nevére kattintva az előző számokban közölt gazdag válogatás olvasható.
Egry József: Napfelkelte