2
Részlet

Különös-e a gondolat, hogy ő, a halott nő
szobámba belép és bátortalanul
kigombolja testemen az inget?
Rég ledöntött épületek is állnak képzeletünkben,
széthordott, léggé vált helyiségeiket
hajdani melegükben belakjuk,
magunk vagyunk a varázs, ha elporladt ujjak
életet-halált átsütő ifjúi heve megérint.
Orcáján látom a zavart pírt,
feldúlt báját nem gyűrhette le a múlás,
könnyű táncok, alkoholok után magunkban maradva
játékosan nekiszorít a falnak és a
legfelső gombot az ingemen eloldja.
Ő, a pajtásom, akinek ehhez öröktől joga van.
Nézzük egymást, halad lefelé,
mérlegre nehezül így súly, rezdül a feszes mutató.
Az utolsó gombnál elfogy a múlt, a jog,
bizonytalan lebegésében a jelennek
egyensúlyoz a szemünk.
Szétnyitja az inget
és nadrágszíjam csatjára helyezi kezét.
Lehet, hogy életében először.
Minden, mit korábban a nőkkel megéltem
zöldes íriszem sugarában világít,
az övébe pásztázok vele, le a legmélybe.
Fekete, szomorú.
Alig lélegez.
Eloldja a csatot, majd a gombot alatta.
A zipzáron is mozdít lefelé.
A hatástól tovább nyílik a zipzár.
Megtorpan, tétován rám mosolyodik és…
– nem emlékszem valamennyi mozdulatomra,
de én csináltam vissza az egészet.
Barátok maradtunk. Így halt meg.

Lehoczki Károly
Elgurult gyöngyök
Persze ilyesmi is csak Polgár Gyulával történhet: levelet talál a postaládájában, ám a bélyeg, a bélyegek nem a kopertán vannak, hanem benne. Mármint a borítékban. Három bélyeg. Kiss Manyi az egyiken, Básti Lajos a másikon, Rodolfó a harmadikon. Emlékül: idén lennének 100 évesek.
− A Manyika, a Lala, meg a Rudi − Polgár elérzékenyül. Ez mostanában mind gyakoribb, sok a kínja-baja, meg hát öregszik, na. Személyes oka nincs a pityogásra, márminthogy nem ösmerte személyesen egyik megbélyegzettet sem, a bennfenteskedő, sznob becenevezésre így nincs joga − csak hát, ugye, az ember a rég elhalt szeretteit becézi, tudja fene, miért.
Neki meg ők hárman mintha kedves barátai lettek volna, akik folyvást megörvendeztették őt, akikben soha nem csalódott, akiktől annyi ajándékot, vagyis ÉLMÉNYT kapott, hogy jószerint ma is azokból él.
                                                                         tovább>>>

Andai György
Százévesek

Csak ülök a vándorló homokban
a hallgató dűnék között
mint megriadt hajótörött -
A városok mind délibábok voltak
lármájuk többé nem kísért,
nem kínoz már a mit s miért,
sem az, hogy honnan és hová.

Csak ülök a vándorló homokban -
a gépet, mellyel lezuhantam
régen magam mögött hagytam-
sok mindent rejt  egy sivatag.
Nem tagadom, hogy nagyot estem,
s bár összetörtem, könnyű lettem
és mint az árnyék - súlytalan.

Csak ülök a vándorló homokban,
amit a szél kerget odább -
de én már nem megyek tovább.
Szép víziók kísértenek :
egy bolygón rózsaszál dalol,
s a csillagok közt valahol
A Kisherceg lépdel puhán.


(Pécel,1975)

G. Ferenczy Hanna
Szaharában
Pókhálón összegyűlt
harmatcsepp a fűben
prizmaként csillogja,
szórja szét a fényt,
a naphoz fordulva
bimbózik a pitypang,
s néhány pillangóval
kérkedik a rét.

Az első fecske itt
cikázik az égen,
- hatalmas csarnokban
tévelygő madár -
kitartóan kutat
társat kihűlt fészken
messzi tűnt hónapok
rég-várt tavaszán.

Az út halvány vonal
onnan odafentről,
szürke porszemfelhők
szállnak lefelé,
szélgerjesztett tánc ez,
véget sosem érő,
nem tudhatjuk mikor
hullik semmivé.
Péter Erika
Tavasz, madártávlatból
szomorú a nővérem mert
szomorú

kap a fejére mostanság
elég rendesen kap
kapkodja is a fejét
elég rendesen

ha valaki azt mondaná hogy!

de nem mondja senki
merthogy biztosan nincs is
az a valaki
vagy mert a nővérem
meg sem is érdemelné

ezért aztán csak eszi
magát a nővérem meg
a kefét is
csak eszi annyira - sőt

néha felsír a nővérem
olyankor átjön a szomszéd
jókedvű felesége
már egyáltalában nem fiatal
és kötött sapkát hoz - ajándékba

akkor aztán örül a nővérem
majdhogynem boldog

Petőcz András
SZOMORÚ A NŐVÉREM
Böröndi tanár úr érezte, hogy valami nincs rendben a nadrágja körül. Mintha lebetonozták volna… Hiába próbálta a széken mozgatni a fenekét, a nadrágja nem mozdult utána. Dühében elfehéredett, majd elvörösödött az arca, de igyekezett megtartani kényszeredett álcamosolyát. Mondom; igyekezett megtartani, de nem sikerült. A nagy igyekezettől olyan torz vigyor ült ki a képére, hogy pillanatok alatt elszabadult a pokol az osztályban.
– Az anyátok hülye szentségit! – szakadt föl belőle az elkeseredett indulat. – Miért pont velem, és mindig velem csináljátok ezt? Utáljátok a fizikát? Rendben van… Menjetek ki a franacba a folyosóra, vagy ahová akartok. Nem kell itt lennetek. Még csak hiányzónak se írlak be benneteket. Elég nekem az a négy- öt ember, akit érdekel…meg aki… eh…
                                                                        tovább>>>
T.Ágoston László
A mókamester
Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.
Kamarás Klára
Búcsú, remény nélkül
Anyámat megcsókolta. Engem is.
Fején kalap, kabátján sárga csillag,
és mintha kis bőrönd lett volna nála.
Azt hittük visszajön…
Aztán lehervadt minden hit, remény.

Anyám ajkán kihűlt a kacagás.
Én nem értettem, milyen isten az,
aki ilyen sorsokban leli kedvét…


Ad notam: Pilinszky János- Te győzz le

Belőled élek mostoha,
tükrös szemedben ostoba,
sivár életem forog.
Te látod azt, hogy napjaim
hétfői, keddi partjain
bomló vízbe fúlt zokog.

Szokása, vágya rabja csak
idege  könnyen elszakad
s frank-hitellel küszködik.
Örül, ha gyermekére néz
Adytól s az apjától idéz,
míg a gondok görgetik.

Felét letudta már talán,
nincs tőkéje s az oldalán
nem lép tarka díszmenet.
Párjával gyakran hajba kap
rajta veszt ahányszor fogad,
s tort ülsz álmai felett?

De tudd meg, bárhogy is legyen,
az életet már elviszem
legyen a harc nélküled.
Maradtak, vannak romjaim,
ideák vásott bárdjain
porzik süllyedő eged! 

Csiki András
Belőled élek
Ne hívj
nem megyek
és végképp nem megyek be

Erkölcsi hullákkal (nullákkal)
egy légtérben
csak akkor tartózkodom
ha bocsánatot kértek (kérnek)
tőled tőlem Tőle –
vagy segíthetek valamiben

De mindenképpen
visszahívlak
válaszolok soraidra (e-mailedre)

És biztos hogy
előre köszönök

Hogy megértsd:
bosszút ritkán állok
(akkor is
két sírt ások)

Kaiser László
Válasz
Kezed a nyakamat
szemed az arcomat
szemem a kezedet
kezem a testedet

Ajkam az ajkadat
ajkad az ajkamat
szíved a szívemet
lelkem a lelkedet
Millei Ilona
Simogatás
most karodban várom  kegyelmed
gyönyör kezében kín lapoz
míg vágy szirmát fűzi szerelmed
csábítás  csokra illatoz
kertedhez nem kell már terelned
boldog balgaság visszahoz
Ligeti Éva
Boldog balgaság
sérelem-szerelem
göncölöd gyömöszölöd
ölelkezés közben
ribizlidzsem és csontritkulás

jó lenne emlékezni a ribizlis süteményre
kiságyban feküdni
egy bizonyos kor után
önfeledten rázni a csörgőt

ki akarok szállni a gépkocsiból
szürke kékesfekete és éjfekete
elkárhozottak népesítik be a poklokat
a piros lámpáknál

ismerős fürdőköpenyben
távolodik a halhatatlan
ideogrammája hegyet ábrázol
és férfit de hegyi remetét sugall

madárként röpdöső ruhaujjal
táncol a férfi
ó az ősi formák
táncot járnak a börtönablakon

bot lándzsa saru
és megszabadulás
nem megyek se keletre se délre
se nyugatra

van itt elég mákostészta


Debreceny György
megszabadulás
Törött  harsona csonk,
szerelmük száján,
tükör előtt zengi,
hamis himnuszát..

Vágyaik minden éjjel,
egymásnak háttal
fekve horkolnak,
kihűlt ágyukban.

Takarójukat fejükig húzzák,
ne is lássák egymást,
S keserű ízzel szájukban
nagyokat nyelnek..
Forgács László
EGYMÁSNAK HÁTTAL
szögekre aggatott üresség
erdőn az ég

ráncok a vadvízen a felhőn
világgá táguló öregség

zöld verítéke fáj a földnek
vetéseket dadog a kín

megöltek.


Baka István
Che
Megőrízlek a mozdulataimban.
A kenyeret is úgy vágom,
ahogy tőled tanultam,
mikor te voltál a párom.
Amit a tévében néztél,
az lett a kedvenc műsorom.
Elmentél, nincs több veszekedés,
csak az emlékek és a nyugalom.
A rossz ízeket elfelejtjük,
csak az marad meg, ami finom.

A jó és a rossz között
megváltozik az arány.
Arra emlékszem majd, aki vagy.
Aki te vagy - igazán.
Aki velem élhetett volna,
a halálomig talán.
Akivel tart a jó viszony.
Ez így lesz, így bizony,
babám!

Mándy Gábor
Megőrízlek
Nagyanyám azon a magas ágyon halt meg,
ahol édes, puha melleihez szokott
szorítani, békésen aludjon a gyermek.
A házat most menekültek lakják,
és remélem, az ölelésből maradt annyi
melegség, valaki biztonságban van.

Ódor György
Az ölelés folytonossága
Click here to add text.
Következő oldal>>>
Egry József: Annuska